Heti novella - Osztályzat

Sziasztok! Hivatalosan is bejelenthetem, hogy az I'm Melissa Bane ismét aktív. Mivel új külsővel ruháztam fel az oldalt az átalakítás/újraindítás kedvéért, ezért úgy gondoltam, hogy kellenének új szokások is. A lényege az egésznek az, hogy minden héten fogok hozni egy rövidebb/hosszabb novellát. Ezeket az irományokat mind az iskolámban lévő írásszakkörön készítettem. 

Úgy gondoltam, hogy nevet is adok ennek a rovatnak, ami a Heti novella lesz. Rendszerezésben ez annyit ígér, hogy minden héten rakok fel egy általam írt novellát, a hozzá tartozó feladatot, ami alapján meg kellett írni, és adott esetben egy rövid megjegyzést. Ha úgy gondoljátok, esetleg kedvet kaptatok a feladat teljesítéséhez, akkor küldjétek el nekem e-mailben. E-mail címem: melissa.bane99@gmail.com

Feladat: Ragadj ki egy pillanatot a napodból és azt részletezd ki. Ne felsorolás legyen, hogy aludtam, felkeltem, iskolába mentem, ettem, s a többi!

A bejegyzés még nem ért véget!

 Osztályzat

V

adul dobogó szívvel figyeltem az előttem fekvő papírt. A lap fejjel lefelé volt, a névsor állt rajta, mellette pedig a dolgozatra kapott jegyek. A számok olvashatatlanok voltak a kevés sorköz és a tanár szapora írása miatt. A betűk kicsik voltak, nem tudtam belőlük kihámozni sok mindent.

Próbáltam a széken előrébb csúszni, hogy közelebbről láthassam. Szinte már ráhasaltam a padra, de még mindig nem volt olvasható. Csalódottan visszadőltem a székre, és követtem a tanóra menetét. Évszámok és fontos információk követték sorra egymást, amelyeket le kellett jegyzetelni. A röpdolgozatot továbbra sem kaptuk meg. Várnunk kell, várnunk kellett még legalább tíz percig.

Fellapoztuk a történelmi atlaszt, amelyben Mezopotámia térképe tárult elénk. Még több információt zúdított ránk a tanár. Mondanivalójának befejeztével ledobta a térképét a tanári asztalra. A könyv akkorát puffant, hogy az első padban rögvest fel kaptam a fejemet. A könyv a névsoron landolt, de az osztályzatok még így is látszódtak. Ismét előre dőltem, próbáltam kivenni a számokat. Tudtam, hogy a névsor huszonnegyedikje vagyok. Számoltam, megfigyeltem, hogy minden ötödik vonal vastagabb. Lassan számláltam, biztosra akartam menni, elértem a huszonnegyedikhez. Sejtettem, hogy az lehet az én jegyem, de nem tudtam rájönni, hogy ami rajta áll ötös, hármas vagy esetleg kettes.

Az osztályból valaki beüvöltötte, hogy már csak öt perc van hátra. A tanár lerakta a jegyzeteit az asztalra, és elkezdte kihívni a diákokat a dolgozatokért. Sorra álltak fel a padokból. A nevemet hallva szimplán előrenyújtottam a kezemet, mert úgy gondoltam, hogy az első padból fölösleges felkelnem. Bólintott, próbálta memorizálni a nevemet. Átvettem tőle a papírt és csalódottan néztem a dolgozatra. Hármas, hirdette a lap.

Megjegyzés: Ez egy elég rövidke kis iromány lett, de úgy gondolom, hogy a lényeg benne van.

xoxo Melissa

Véleményezzétek!