Heti novella - Emlékezetessé teszem!

Sziasztok! Meghoztam a második heti novellát. Kifejezhetetlenül boldog vagyok, hogy már van 13 rendszeresem! :D Remélem továbbra is velem tartotok, és elnyeri a novella  a tetszéseteket! Továbbra is várom véleményeiteket! :)

Feladat: Válassz ki az alábbi versek közül egyet, és írd meg azt, ami eszedbe jut arról.

Weöres Sándor: Hangcsoportok

Puha, forró hangokAnge amban ulanojje

balanga janegol

mo hítula e mante 

u kuaháj imanan.
Jekale munni temme
a jajja mimenó
golopandu ameníja
u kuaháj imanan.

Gyors, gyöngyöző, vidám hangok

Vikulili hejriri sziggaga
mukofoki kupukájlili vikufuja
kej rubu lofu-lofu
rudozori klitpipa kejrila.

Áradó, sugárzó hangok

Khúnái áfháiszthái mengoh
álkén ovái lái!
mánésgholi ken unnoloj mopi
aljoj ken oszendeszthái!

A bejegyzés még nem ért véget!

Emlékezetessé teszem!

V

igyorogva letöröltem az arcomról a gyöngyöző könnycseppet, amelyet a folyamatos nevetés váltott ki belőlem. Dávid jól ismert, tudta a gyenge pontjaimat, hogy mivel lehet felvidítani, mi okoz nekem fájdalmat. Dávid volt a legjobb barátom.

- Dave, hagyd abba! - kérleltem nevetve, de rám se hederített. Továbbra is azzal az idióta arccal nézett, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Fejét hátrahúzta, felső fogsorát pedig kivillantotta.

A tábortűz halkan ropogott, megvilágította Dávidot. Mindig csak ketten voltunk egymásnak, nekem ő volt az egyetlen. Mások nem foglalkoztak velem, vagy egyszerűen csak kinevettek, hogyha valami okos megjegyezéssel gazdagítottam a tanórát. Én voltam az osztály legjobb tanulója, ami nálunk „stréberségnek” számított, emiatt pedig messziről elkerültek. Dávid meg egyszerűen csak Dávid volt, nem foglalkozott mással rajtam kívül.

Dáviddal még óvodában lettünk barátok. Mindig együtt építettünk homokból várakat, és legóból erődítményeket. Már akkor kitűntem a többi lány közül. Nekem nem voltak Barbie babáim, sem plüssállataim. Azokkal a játékokkal játszottam, amelyeket a bátyáimtól örököltem.

- Ide nézz, Diána! - szólított nevemen a fiú, és bolondosan kinyújtotta a nyelvét.

- Fejezd már be! - próbálkoztam újra, és öklömmel belevágtam egyet a karjába.

- Miért? Úgy sem lát senki.

Dávid pajkosan beletúrt szénfekete hajába, és tekintetét rám emelte. Pár percig csak némán bámult engem, majd felpattant ültéből, és a száraz farönk tetejére állt.

- Tudod, Dia, sokat gondolkodtam azon, mivel tudnám emlékezetessé tenni a tizennyolcadik szülinapodat. Amióta barátok vagyunk, minden lehetséges ajándékot ellőttem már, aztán eszembe jutott valami. Régen sokat álmodoztál a sátrazásról. Íme - tárta szét a karját egyensúlyozás közben.

- Ugyan már, Dave! Attól a naptól kezdve, hogy nekem adtad a kakaós csigád közepét, nincs olyan pillanat, amit ne tennél valahogy emlékezetessé. Köszönöm ezt az estét!

- Ez még nem minden! - tartotta fel a mutatóujját Dávid és huncut mosolyra húzta a száját. A sátorhoz rohant, majd percek múltán ismét megjelent kezében egy ajándékos zacskóval. - Boldog születésnapot, Diána! - nyújtotta át a csomagot.

Sietve szétnyitottam a zacskót, és szelesen mosolyogva kivettem a puha plüssmacskát, amim soha sem volt.

- Köszönöm, te vagy a legjobb barátom - öleltem meg Dávidot meghatódva.

Megjegyzés: Én a második verset választottam, mégpedig a címe miatt. Igazság szerint ez már a harmadik változat volt belőle, és csak ennél éreztem úgy, hogy már valamilyen szinten jó.

xoxo Melissa
Továbbra is várom az alkotásaitokat! ;´)