2015. augusztus 25., kedd

Heti novella - Csónakázás

Sziasztooook!
Eltelt egy hét és megint itt vagyok. Kész csoda, de úgy tűnik, hogy ezt most sikerül is betartanom, szóval hetente jelentkezni fogok! De azért várjuk ki a végét! Hogy telik az utolsó hetetek? Élvezitek még a délig alvást vagy próbáltok már hozzászokni a korán keléshez? Én már elkezdtem korábban kelni, de még nagyon-nagyon nehéz, úgy visszahúzna az ágy. Ti már bevásároltatok az iskolakezdésre? Talán ez az egyik, amit szeretek a suliban. Új cuccokat venni és tökéletesre hegyezett ceruzákkal kezdeni a tanévet, ami aztán az év során egyszer-kétszer, ha előkerül, mert inkább vagyok rotring párti. Ha kíváncsiak vagytok, hogy én mivel kezdem a tanévet, akkor jelezzétek nekem chaten vagy kommentben, illetve szavazhattok is az oldalsávban, és még a héten jövök egy Back to school Haul bejegyezéssel. De addig is lássuk ezt a kis gyöngyszemet! Jó olvasást és ne féljetek megmondani a véleményeteket!

Feladat: Ezt az írást Radnóti emlékére készítettük, olyan szavak szerepelnek benne, amelyek Radnóti verseiben a legtöbbször fordulnak elő. Az enyémben a következő szavak állnak: tölgy, ringatózva, járkál, megszólal, halálraítélt. Egyébként meg kell jegyeznem, hogy Radnóti Miklós az egyik kedvenc íróm, így nagyon örültem ennek a feladatnak.

A bejegyzés még nem ért véget!





Csónakázás 

Riadtan néztem barátnőmre, akinek arcán hatalmas mosoly terült szét. Nem hittem el, hogy megpróbálkozik a lehetetlennel. Tengeribeteg voltam, a bajomat próbálta enyhíteni.
A Balaton vize csendesen hullámzott, a motorcsónakot meg-megringatta. A nád lágyan suhogott, a távolból gyerekek nevetését hallottam.
- Gyere, Kriszti! Ne nézz úgy, mint egy halálraítélt! - cukkolt a barátnőm, aki már a csónakban ülve várt rám.
Már csak a víz látványától is elkapott a hányinger, nem hogy a hajóba is beüljek.
Vadul ráztam a fejemet, hogy én ugyan oda nem fogok beszállni.
- Ugyan már, jó móka lesz! - szólt megint és egy könnyed lépéssel kint is termett a parton. Megfogta a karomat és maga után vonszolt. Egyik lábbal visszalépett a csónakba, hogy közelebb húzza a parthoz. A nyirkos füvön megcsúszott a lába, és ahelyett, hogy magával rántott volna, mindketten a vízbe zuhantunk. A sekély víz összezárult a fejem felett, levegőért kapkodva jutottam a felszínre.
A fehér haspólóm vizesen tapadt a bőrömre, a lábam körül egy hínár kacskaringózott, az egyik szandálom megtelt iszappal, nehézkesen tudtam csak kiszabadítani a víz fogságából. A másik cipőm lecsúszott a lábamról és sehol sem találtam. 
- Ezt komolyan gondoltad? - ordítottam barátnőmre, aki a hajából facsarta ki a vizet, miközben hangosan nevetett megállás nélkül. - Segíts már megkeresni!
Mikor észrevette, hogy én nem nevetek vele, végigsimított a karomon. Mire ténylegesen konstatálta a helyzetet, én már a víz alá buktam, hogy megtaláljam az elveszett párját.
Valaki megkocogtatta a vállamat, feljöttem a víz alóla. A barátnőm kezében ott himbálózott a szandálom másik fele.
Boldogan vetettem a karjai közé magam.
- Köszönöm, Zita - hálálkodtam.
Azt hittem, hogy a lány nem fog semmit mondani, de a hajamba suttogva mégis megszólalt:
- Ne haragudj rám!
Barátnőm visszaállt a csónakba és ezúttal biztos állással engem is maga után rántott. Letelepedtem a hajó orrára, hogy sütkérezzek a nyári napsütésben. Furcsállva néztem a barátnőmre, aki fel-alá járkált a hajóban.
- Mi a baj?
- Lemerült az akkumulátor - sziszegte a fogai között.
- Hála a jó égnek! - könnyebbültem meg és egy lépéssel kint is voltam a parton.
Zita csalódottan forgatta kezei között a biztosítókötelet, majd egy közeli tölgyfához kötötte a csónakot.
- Legközelebb nem úszod meg! - nevetett Zita.
- Most sem úsztam meg szárazon - csóváltam vigyorogva a fejemet.

Megjegyzés: Ez a novella számomra tényleg egy gyöngyszem, hiszen általában nem szoktak magyar nevekkel, magyar helyszínen játszódó történetet írni.

Remélem tetszett nektek ez a szösszenet! Ha így van és kedved kaptatok arra, hogy még olvassatok tőlem, akkor iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új novellákról. Pipáljatok!! :D

xoxo, Melissa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése