2015. augusztus 18., kedd

"Heti Novella" - Fogságban

Kedves, drága, egyetlen Olvasóim!


Tudom-tudom, nagyon-nagyon-nagyon rég nem írtam már, majdnem egy éve... Borzasztóan sajnálom! :( Lehet, hogy már meg is feledkeztetek rólam és most csak ámuldoztok a gép előtt, hogy jéé, én egy ilyen blogot is követek? Mi lehet ez? ÉS ezek után én pedig abban reménykedem, hogy kíváncsiságotokban rákattintotok a linkre. Ha így van, akkor úgy tűnik marha nagy jóstehetséggel rendelkezem.
Mostantól viszont változásokkal kell számoljatok, MERT újra látni fogtok engem ebben a tömör gyönyör blogvilágban! Ténylegesen megpróbálok minden héten írni nektek. Most, hogy még - sajnos csak még - nyár van, valószínűleg fogok tudni nektek írni. Aztán, ha kezdődik a nemmondomkimi fogalmam sincs, hogy mennyi időm lesz. Tizedik osztály, sok óra, sok-sok óra... Tanulás, és jajj! Nem akarom ezt! De nem is azért kezdtem el ezt a bejegyzést, hogy a nemmondomkimiről panaszkodjak. Hanem, hogy egy újabb novellával boldogítsalak Titeket! 

Feladat: Ha minden igaz és emlékeim nem csalnak, a történetnek a kezdősora volt megadva, ami Francois Villon - Ellentétek című verséből való. Így hangzik: Szomjan halok a forrás vize mellett...
Aki kíváncsi a teljes versre, a bejegyzés alján megtalálja.

A bejegyzés még nem ért véget!





Fogságban


Szomjan halok a forrás vize mellett. Nem engednek a folyó közelébe, nem is tudom megközelíteni. Egy láthatatlan pajzs minden alkalommal visszadob a túloldalra. Minden próbálkozáskor ugyanaz történik és egyre csak rosszabb lesz az állapotom. A báli ruhám régi fénye megkopott, cafatokban lóg rajtam.
Egyedül vagyok, senki sem siet a segítségemre.
A hátam mögül hangokat hallok. Körbetekintek, senkit sem látok.
A patak lágy csörgedezése, kristálytiszta vize felborzolja az idegeimet. A madarak lágy csicsergését jajveszékelés veszi át, amit elnyom a gallyakat ropogtató szél suhogása. A hideg a bőrömbe mar, szorosabbra húzom magamon a piros blézeremet.
- Segítség! Segítsen valaki! - próbálok kiabálni, de torkomat hang alig hagyja el.
A zajt már közelebbről hallom, szinte közvetlen mögülem. Száraz levelek, ágak ropognak. Egy sűrű bokor mellől egy őzgida közeledik felém. Lábait esetlenül teszi egymás után, hatalmas szemeit rám mereszti. Az avaron megcsúszik, ijedten szökken tova.
Elsöpröm a szemembe lógó csapzott gesztenyebarna tincset, hogy kezeimmel felmelegítsem jéggé dermedt füleimet. A lélegzetem fehér köddé válik. Hiába dörzsölöm össze tenyeremet, mintha botok lennének a helyén.
Fel akarom idézni, hogy kerültem ide. Emlékezni akarok mit tettem. Tudni akarom a nevemet. De valószínűleg sohasem fogom megtudni. Senki nem keres engem. Lehet barátaim sem voltak. Családom is elhagyhatott. Senkinek sem számítok.


És végül, de nem utolsó sorban a vers:

Francois Villon: Ellentétek


Szomjan halok a forrás vize mellett; 
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget; 
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az biztat, ami tegnap tönkretett;
Vig dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitől, örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett,
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;
Barátom, aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre-megy,
És elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök s mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ.

AJÁNLÁS

Herceg, kegyes jóságod lássa meg:
Nincs eszem, s a tudásom rengeteg.
Lázongva vallok törvényt és szabályt.
S most mi jön? Várom a pályabéremet,
Mert befogad s kitaszít a világ.



Ha kedvet kaptatok papírt és tollat ragadni, avagy inkább gépet, akkor nyugodtan küldjétek el nekem kész műveiteket, hogyha kíváncsiak vagytok a véleményemre! Remélem tetszett ez a bejegyzés! Várom visszajelzéseiteket!

xoxo, Melissa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése